Afrika északkeleti része fontos művészeti központ lett. A rabszolgatartó társadalmak a sivatagosodás következtében azokhoz a folyókhoz kötődtek, amelyeknek szabályosan ismétlődő áradásai  biztosították a környező területek termékenységét. Így a Nílus menti keskeny sávon alakult ki az ókori Egyiptom kultúrája, amely az ókori Kelet többi kultúrája között kiemelkedő helyet foglalt el.

Gazdaságának alapja a föld lett. Megművelése szükségessé tette  a munka társadalmi megszervezését, ez pedig a központi ellenőrzést. Minden föld az uralkodó, a fáraó és a kormányzók hatalma alá került. A felső rétegek a jogfosztott földművesek tömegére támaszkodtak. A szüntelen növekedő rabszolgahad az uralkodó osztály engedelmes eszköze volt.

Az egyiptomiak különös istenek egész sorát imádták. Főistenük Ré, a Napisten volt. A fáraót az ő fiának gondolták. Istenként tisztelték a Nílust, az éltető víz forrását, valamint a többi, istenben megszemélyesített természeti erőt.Az állatok közül a sólymot, a sakált , és a páviánt az istenek földi megszemélyesítőjének hitték, ezért templomot építtettek nekik.

A fáraót isteni származása miatt halhatatlannak hitték.Azt vallották, hogy az ember halhatatlansága a test maradandóságától függ. Ezért a holttesteket bebalzsamozták. A múmiák megőrzésére hatalmas sírépítményeket, piramisokat építettek.

/Horváth Lászlóné: Őskor és Ókor művészete/