Az írásmódok:

Az ókori Egyiptom kb. 3000 éves története során kétféle írásmód alakult ki: az ősi hieroglif és a kurzív hieratikus.

A hieroglifa szó görög eredetű, jelentése: "szent véset". Görögül: iera grammata. Díszítő írásként használták szent helyeken, mint a templomok és sírok fala.

A hieratikus írás tulajdonképpen ugyanennek az írásnak (koronként változó nyelvtannal) a kurzív változata. A hétköznapi életben használták, különböző adatok lejegyzésére, vagy levelezésre.

Természetesen az ország történelme során nyelv többször is változott, így ötféle nyelvet különböztethetünk meg: óegyiptomit, klasszikus egyiptomit, újegyiptomit, a démotikust, és a koptot.

Az óegyiptomi nyelv egyidős az írás kialakulásával, tehát kb. i.e. 3000-re tehető a megjelenése. Az I. dinasztiától kezdve használták, egészen a VIII. dinasztiáig.

Később a nyelvtan kicsit egyszerűsödött, megjelentek az olvasást segítő jelek (erről bővebben a fogalmaknál olvashatsz). Ez az írás egészen a XI. dinasztia uralmáig használatban maradt, de a római korból is ismerünk olyan dokumentumokat, amelyek klasszikus nyelven íródtak. Ekkor azonban már kizáróan vallásos szövegeket örökítettek meg vele.

A klasszikus egyiptomit az újegyiptomi váltja fel. Használatának kezdete a XVIII. dinasztia idejére tehető, és egészen a XXIV. dinasztiáig használatban is maradt. Elsősorban leveleket, egyes üzleti dokumentumokat, feljegyzéseket és irodalmi történeteket írtak ezen a nyelven.

A démotikus írást is a mindennapok szükségleteinek kielégítésére használták, de csak a XXV. dinasztiától és egészen a római uralomig használatban maradt.

A kopt írás tulajdonképpen nem más, mint a görög betűk használata az egyiptomi nyelvtanra. A görög ábécét még hét, a hieroglifból átvett elemmel egészítették ki. Elsősorban a keresztény egyiptomiak nyelve volt.

 Az alaphieroglifák:

A hieroglif szöveg olvasása:

Mivel ennek az írásmódnak nagyon fontos a díszítő szerepe, a falakra mindig a legesztétikusabb módon vésték fel. Így aztán írhattak jobbról balra, balról jobbra, vagy fentről lefelé. Azért annyi segítséget adtak az egyiptomiak a későbbi koroknak, hogy az élőlények mindig a sor eleje felé néznek. Tehát arról kell kezdeni az olvasást, amerre a madárka, vagy emberke néz.

A hieroglif írás ugyanezen tulajdonságából ered, hogy egy-egy hieroglifa csoport belefér egy négyzetbe, mert így esztétikus.

 

Fogalmak:

Determinatívumok: A taxogrammák másik elnevezése. Használata gyakoribb, mint a taxogrammáé.

Fonogrammák: hangjel, hangot jelölő írásjel. Az egyiptomiak csak a mássalhangzókat rögzítették pontosan.

Logogrammák: szójel, olyan írásjel, ami teljes szót jelöl. Gyakran más hieroglifákkal (ortogrammákkal, determinatívumokkal) egészítették ki, hogy az olvasás egyértelmű legyen.

Ortogramma: az előtte álló írásjelet értelmező, vagy a kettős és többes számot jelölő írásjel.

Radikális: tulajdonképpen a betűk megnevezése. Egy-egy hieroglif szó több radikálisból is állhat, az alaphieroglifák azonban egy radikálisúak. A két és három radikálisú szavak gyakoriak, a négy és öt radikálisúak ritkábbak.

Szemogrammák: jelentést és hangot nem rögzítő, kifejező jelek. Ide tartoznak a logogrammák, taxogrammák és ortogrammák.

Taxogrammák: olyan jelek, amiket a szavak után alkalmaztak, és azt a jelentéskategóriát vagy jelentéstartományt jelzi, amihez az adott szó tartozott - más szóval ezek a determinatívumok.

 

Házi feladat:

Az alaphieroglifák megtanulása.

 

Íráskép	Elnevezés	Átírás	Kiejtés
	egyiptomi keselyű	A (aleph)	a, á
	virágzó sás	j (iod)	i
		jj, y	i
	alkar	a (ájin)	torokhang, általában ezt is é-nek vagy á-nak ejtjük.
és / vagy	fürjcsibe, zsinór	w (waw)	u, v
	láb	b	b
	gyékény	p	p
	vipera	f	f
	bagoly	m	m
	vízfelszín	n	n
	száj	r	r
	sásmenedék	h	h
	csavart lenkanóc	H	h (erősen hallható)
	placenta (?)	x	h (zöngés réshang)
	egy állat hasa alulról	X	h (zöngétlen réshang)
	retesz	z, s	z, sz
	összehajtott ruha	s	sz
	medence, tó, kert	S	s
	domb, lejtő	q	k (hangsúlyos)
	füles csésze	k	k
	korsótartó	g	g
	kenyér	t	t
	kötél	T	cs
	kéz	d	d
	kígyó	D	dzs