Az ókori egyiptomiak különböző jelekkel fejezték ki a tízeseket, százasokat, ezreseket stb. vagyis a helyiértéket.
Ezek a következők:
Szám
Jel
Átírás
Kiejtés
1
wa
[ (v)ua ]
10
mD(w)
[ medzsu ]
100
st (eredetileg snt lehetett)
[ szet ]
1 000
xA
[ kha ]
10 000
DbA
[ dzseba ]
100 000
Hfn
[ hefen ]
1 000 000
HH
[ heh ]
Íráskor a nagyobb helyiérték állt elől, utána a következő, és így tovább az egyesig. Annyiszor ismételték a jelet, ahányszor szükség volt rá, tehát a hatot az egyes helyiértéket jelentő vonalka jelének hatszori leírásával fejezték ki.
Példa
966: először kilencszer a százas jele, majd hatszor a tízes jele, és hatszor az egyes jele:
152 123: egyszer a százezres jele, majd ötször a tízezresé, kétszer az ezres jele, egyszer a százas jele, kétszer a tízes jele és háromszor az egyest jelentő vonalka:
A százezres és tízezres helyiértékek esetében ez az írásmód az idők folyamán megváltozott. Az alattuk álló jelekkel fejezték ki, hogy hányszor kell venni az adott helyiértéket.
Példa
101 x 100 000 = 10 100 000
4 x 100 000 + 7 x 10 000 = 470 000
Csak érdekességként megjegyzem, hogy a hieratikus iratokban a dátumok esetében a számokat fektetve írták:
sw 18 = 18. nap (a hieratikus írás mindig jobbról balra halad)
Figyelem! A százas nőnemű! De elképzelhető, hogy a többi számnak is volt nőnemű alakja.
Ezeket leszámítva a számok írásánál az esztétika a döntő. A tízest jelentő kis halmocskát le lehetne írni nyolcszor egymás után, de nem mutatna szépen,
A Középbirodalom idején csak nagyon kevés számot írtak ki, a leggyakoribb az wa [(v)ua] (1), a snw [szenu] (2) és a xmt [khemet] (3) volt. Az átírásukra illetve kiejtésükre a Piramisszövegekből valamint a kopt nyelvtanból következtetünk, de még így is maradtak kérdőjelek. Ezeken kívül a számokból eredő főnevek vannak segítségünkre:
xmnw [ hemenu ] - A Nyolc Város ( a mai El-Ashmunen neve)
A számok nevében a kezdetben megtalálható kettes és többes szám végződés később lekopott ezért is írom zárójelbe.
Szám
Átírás
Kiejtés
1
wa
[ v(u)a ]
2
snw(jj)
[ szenu ]
3
xmt(w)
[ khemet ]
4
fdw
[ fedu ]
5
djw
[ diu ]
6
srsw vagy sjsw
[ szereszu ]
7
sfh(w)
[szefehu ]
8
xmn(w)
[ hemenu ]
9
psD(w)
[ peszedzs ]
20
( Dbaty ??? )
[ dzsebati ]
30
mabA
[ maba ]
40
Hm
[ hem ]
50
dj-jjw
[ di-iu ]
60
sr (sjjw vagy sj)
[ szer ]
70
sfx(w)
[ szefekh ]
80
Xmn(jjw)
[ hemen ]
90
psDjjw
[ peszedzsiu ]
A számokat a szövegek átírásában rendszerint számjeggyel szokás kiírni, mert úgy egyértelmű.
A mögött a főnév mögött állnak, amire vonatkoznak.
Példa
s 2 [ sz(e) szenu ] két férfi
s 1000 [ sz dzseba ] ezer férfi
HfAw 75 [ hefau szefeh diu ] 75 kígyó
Általában a főnév maga is többes számban áll, kivéve az 1 és a 2 esetében.
Ha a főnév előtt mutató vagy birtokos névelő áll, az mindig egyes számú, még akkor is, ha a főnév többes számban áll a mögötte álló szám miatt.
pA s 2 [ pa sz(e) szenu ] a két férfi
hrw 3 pn [ heru khemet(u) pen ] e három nap
pA=j xrdw 4 [ pai kheredu fedu ] az én 4 gyermekem.
Figyelem! A 100 és 1000 esetében a mutató névmás igazodik számban és nemben, vagyis:
A 100 kenyér a következőképpen néz ki:
tA t 100 [ ta t szet] mert a st (100) nőnemű!!!
Míg az 1000 kenyér:
pA t 1000 [ pa t kha] mert a xA (1000) hímnemű!!!
A kjj illetve kt (másik) esetében ugyanez a helyzet.
Sajnos nem tudjuk, hogy a számokat a főnév előtt vagy után mondták ki, nagy valószínűséggel előtte. Ez alól egy kivétel lehet a snw (2), amit (kopt kifejezésre hagyatkozva) valószínűleg a főnév után mondtak ki. A feltételezés onnan ered, hogy a számokat, mint azt már említettem nem írták ki, csak jelölték őket. Tehát, mint ahogy én az a példákban is tettem azt írták, hogy "férfi, 3" és nem azt hogy "férfi, három."